Utolsó felvonás

Tegnap délután már pont akartam írni, hogy túl vagyunk az ugráson, amikor eljött az este...
Az utolsó (?) felvonás.
Az egész nap nagyon nyugisan telt, többször letettem L-t szopizás után aludni, már tudtam kicsit tevékenykedni, kezdett visszatérni a "régi rend".
Ötkor felkelt, evés után nézelődtünk, beszélgettünk, megjött a család...L csak nem aludt vissza, ahogy lassan már kellett volna.
Nyolc óra, kilenc, kezdett egyre jobban sírni, hiába vettük fel. Csak néha nyugodott meg egy kicsit. Tízre már nagyon sírt szegény.
Hívtam anyut, mit csináljak, hogy ez a kis drága lélek jobban érezze magát?!
Azt mondta, hogy ez még azelszakadás lecsengése, nem mer elaludni, mert megváltozott az esti minőség is, távolodnak a szellemi "haverok". J-nál is volt ilyen, de ő még akkor nem érezte itt a Földön biztonságban magát, azért élte meg nehezen. L-nál szerencsére nem ennyire súlyos a helyzet.
A bal kezem hol a veséjénél, hol a tarkójánál, a jobb pedi a bokájánál, kiegyenlítés. Utána fókuszálnom kellett az ő és az én koronacsakrámra egyszerre, hogy érezze, hogy szellemileg is mellette állunk.
Biztos jobb lett volna, ha az elmúlt napokban is rendesen meditálok, amennyit "kell", de már nappal elaludtam ülve, pedig ezek nekem eddig nem mentek. Sajna nem tudtam túl sokat tenni az ügyben tegnap, fél 11-kor apánál kicsit lenyugodott, és alvásba ájult.
Mától megint komolyan veszem a meditációt, jó az nekem is, neki meg úgy látszik létszükséglet...Jó lenne mindig olyan fényesnek lenni, mint ő!

Honvágy

Tegnap délután L elég fájdalmasan sírdogált, tutira vettem, hogy valami pocak ügy lesz a háttérben. Órákig volt a karomban, simogattam, masszíroztam, dédelgettem, de nem igazán szűnt a dolog. Az volt az érzésem, hogy most ér a végéhez az ő kis "lejöveteli" folyamata, és ez így hat rá. Hívtam anyut, mondta, hogy valami olyasmi. Nem a fájdalom a legtalálóbb szó, de nincs rá jobb. Az elválásnak az az érzése, hogy most el kell búcsúzni és el kell szakadni a szellemi családtól, barátoktól, egyre távolodnak egymástól.
Ahogy ezeket mondta átjött az érzés. Hát én is rögtön sírni kezdtem. Nem volt rossz, vagy szomorú a dolog, de mégis. Éreztem már ezt, amikor régebben olyan 5. dimenziós féle zenét hallgattunk, és J ugyan így hihetetlen fájdalmas sírásba kezdett. Akkor is éreztem én is azt az érzést, hogy el kellett hagyni az igazi otthonom, ki kellett válnom abból az egységből pedig oda tartozom! Hát akkor is sírtam. Soha nem éreztem még annyira erősen, hogy nem itt lenne a helyem...
Persze most itt a helyünk, itt a dolgunk, és mindent megteszek azért is, hogy ez a két kis tökéletes lény jól érezze itt magát, és maradjon az az isteni lény, aki.
Utána L aludt egy jó nagyot az ölemben, és az este is nyugisan telt együtt.
Itt kell megjegyeznem ezekért a dolgokért szeretem a "Na, és jó baba?" című kérdéseket. Ha az emberek még emlékeznének rá miken kell ilyenkor átmenni, tudnák, hogy csak jó baba van, türelmesebbek, toleránsabbak, alkalmazkodóbbak lennének gyermekeikkel!

Szemgyulladás

Amíg L a pocakban volt, azt gondoltam, hogy az elmúlt 4 év alatt annyit változtunk, fejlődtünk, lazultunk, tisztultunk...stb, hogy ez a második gyerkőc már biztos semmilyen tüneteket nem mutat majd, születése után eseménytelenül telnek majd az évek.
Hát természetesen nem így lett. Már eddig is gyorsvonat volt az életünk, de 3 hete IC!
J olyan mint egy nagyon érzékeny egó-barométer, ráadásul folyamatosan jelez. Nem könnyű így létezni vele ebben a világban. Még néhány családtag sem érti őt meg. De ő legalább csak másokra jelez, az én gyagyaságaimat már megszokta. Valamint én már megléptemazokat a dolgokat amiket ő hozott nekem (egyelőre). L ezzel szemben apa és anya egós dolgaira nagyon érzékeny, úh folyamatosan van valami. Ezek szerint magasabb szintre lépett a mi kis életünk, magasabb vibráció, még többet követel...
Pár napja a jobb szeme begyulladt, elég csipás. Anyut kérdeztem, a diagnózis: egyes emberke a családban nem igazán lát magáról tiszta képet. Sokkal okésabbnak és spirituálisabbnak látja magát, mint ami a valódi szitu. L meg jelez. Már megint ő szív emiatt... Ja, ez nem igaz, mert ugyan ezért J-nek is hónapok óta kijön a szemén az árpa.
Természetesen egyes meg a kettes tükre, úh kussolok...
A mai síráska megfejtése, hogy mélázgassak el azon a gondolaton, miközben a kezeimet a térdeimre helyezem, hogy az alázatosság legmagasabb szintje a teljes elfogadás. Hát igen, ettől még elég messze vagyok!
Amikor ezzel kicsit ismerkedtem, L lenyugodott, és végre alszik már másfél órája. Szegény előtte 5 percenként felébredt... Úgyhogy erre még érdemes lenne rágyúrni ma!

Földelés

Nagyon bejött nálunk ez a földelés dolog. 1-2 napja ha megébred, vagy nyugtalan, nyöszörög L, csak odateszem a kezem a két bokájához, és földelem, azonnal visszaalszik, megnyugszik. Nagyon jó még a szopizás közbeni fókuszálás a saját lábaimra, hogy én jól le legyek kötve.
De a legjobb a "fa meditáció". Ezt ráadásul bárhol bármikor lehet csinálni. Csak elképzelem, hogy fölfelé mint a faágak nyúlnak a magasba az energia szálak, lefelé mint a gyökerek, le egészen a Föld középpontjáig. Ég és Föld között szabadon áramlanak rajtam keresztül a kiegyensúlyozott, harmónikus energiák.
Tegnap este én jöttem ki a nappaliba L-val, szopi után nem aludt vissza, végigfektettem a hasamon-mellkasomon, és hagytam, hogy az eneriáink szabadon, teljesen egybeolvadjanak. Hihetetlenül jó érzés volt ismét megélni vele a teljes egységet. Közben még gondoltam a földelésre is, és 1-2 perc alatt szépen eleludt. Nem is kelt fel csak órák múlva a következő kajcira.
Már J-nál is megállapítottam, hogy nagyon jó dolog, hogy vannak gyerekeink. Olyan változásokra késztetnek, és olyan dolgokat lépünk meg miattuk, amit magunktól-magunkért nem biztos, hogy megtennénk, vagy nem ilyen gyorsan.
Egy-egy év alatt jobb ember lettem, mint előtte sok év alatt.
Bármit megtennék, hogy ne kelljen szenvedniük, betegnek lenniük, hogy maradhassanak olyan boldog vidám, kiegyensúlyozott, felszabadult kis emberkék, amilyenek most, amilyennek születik mindenki!

Hányás

A napokban apa meditáción volt. Jó volt, erős volt.
Este a szokásosan zajlott a menetrend. L szopizott éjjel, és amikor egy kicsit óvatosan felemeltem, hogy büfizzen, sugárban lőtt ki belőle a két deci tej, amit akkor evett épp. Meg kell mondjam, meg kellett ragadjam jól a tudatosságomat, hogy ne kezdjek parázni. Két hetes bébivel még nem tudom meddig mehetek a már említett lelki úton. Még meg sem stabilizálódott itt a Földön, bármi történhet vele. Elhatároztam, ha lesz még ilyen, megyünk az ügyeletre, nem szabad "játszani" vele.
1-2 óráig nem aludtam, csak minden szusszanását figyeltem, és kerestem magamban, hogy mit és hol hárítok. Miattam ne kelljen szegénynek szenvednie!
Aztán kiderült a turpisság. Apa mondta, hogy nagyon furcsa a pocakja, és mintha émelyegne. Lehet, hogy még éjjel lesz egy kis kalandja...
Szóval apa a meditáción megkapta a csomagot, a feladatot, jól megkavarta az energetikáját, és ezt nem annyira vette jó néven az elméje. Diszkrét hárításba kezdett.
Hát ennyire érzékeny L, ő már előbb jelezte ezt.
Szerencsére apa összekapta magát, önvizsgálatot tartott még ott melegiben, és a történetnek nem lett további kellemetlen folytatása. Remélem jövő csütörtökön meditáció után nem kell megint ilyen intő jelet kapnunk!

Betegségek

Nálam ez úgy kezdődött, hogy kb. 15 éve, amikor A lélek nyelve a betegség c. könyvvel találkoztam, azt gondoltam, hogy ez az egész egy oltári nagy baromság. Ahhoz, hogy ezt meg tudjam indokolni, gondoltam belenézek a könyvbe, és majd konkrétan meg is tudom magyarázni álláspontomat.
Elolvastam a könyvet, és megtalált az az érzés, amikor pontosan érzed, hogy amit olvastál az mind igaz. Egyfajta belső bizonyosság. Ráadásul nagyon szépen logikusan fel is van építve. Sehol nem tudtam belekötni, de már nem is akartam.
Teljesen egyértelművé vált számomra, hogy minden betegség, testi tünet, esemény, még a balesetek is, lelki eredetűek. Letért az ember a szellemi útról, ehhez kapja meg a szükséges korrekciót. Illetve amit nem akar lelki szinten megélni, meg kell tennie testi síkon.
Hát azóta nem járok én orvoshoz, nem szedek semmilyen gyógyszert. Azóta nálam egy csodaszer létezik, és ez nem az aloe vera :), hanem a meditáció!!!
Oké, ameddig magaddal kísérletezel, még szerencséd is lehet, és működik a dolog. De mi van akkor, ha gyermeked lesz, tartod az "elved"?
Szerencsére amikor J először "beteg" lett, úgy emlékszem lett egy kis láza, már legalább egy éves volt. Nem vagyok a lázcsillapítás híve, úgyhogy rámeditáltam, megkerestem magamban a gyökérokot, hiszen 7 éves koráig minden gyermek az anyukája aurájában van, de belejátszik apa és a tesó is. Meditáltam, meditáltam, és amikor azt éreztem, hogy helyreállt bennem az energetikai egyensúly elengedtem és beengedtem amit kellett, abban a pillanatban lement a láza. Én is megfigyeltem többször, hogy ilyenkor volt, hogy ugrott egyet a mozgásfejlődésben, vagy új dolgokat kezdett el, vagy változott a jelleme. Mintha letöltődött volna egy új program, mint a Mátrixban!
A láz egyébként pont ezt mutatja, ellenáll az elme a szellemi tevékenységnek, valamilyen magasabb új energetikát be kellene általában engedni.
J már 4 éves és nem kellett még orvoshoz vinni, nem szedett még soha gyógyszert, az antibiotikumról nem is beszélve. Volt pár eset, ami azóta újra és újra azt bizonyítja, hogy minden energia, és az energiák rendezésével minden "orvosolható".
Ezért működik gyerekeknél olyan nagyon jól a homeopátia, mert ők még engedik, hogy energia és információ szinten jöjjön rendbe az egyensúlyuk, illetve segít letisztogatni róluk a mi cuccainkat, amiket nem kéne rájuk tenni! Max én is ezzel szoktam rásegíteni.
Nagyon ajánlom mindegyik Dahlke és Dethlefsen könyvet, valamint a többi ilyen látásmódú irományt! Segíthetnek megfejteni, milyen téren kellene önvizsgálatot tartanunk, kicsit csiszolni magunkon, így a "betegség" hosszútávon és mellékhatások nélkül oldható meg, nem csak a tüneteket nyomjuk el átmenetileg!

Fejlődési ugrás

Hát, az van most nálunk...
Tudtam, hogy 3 és 6 hét, valamint 3 hónap és 6 hónap környékén van a babáknál fejlődési ugrás. Ilyenkor kicsit sírósabbak, bújósabbak, és sokkal többet szopiznak, hogy megnöveljék a tej mennyiségét. Az első gyerkőcnél ezek az időszakok nem voltak olyan feltűnőek. Sokkal többet szopiztunk, aztán kész. Most L a 3. héten van. Az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy még erőteljesebb, érzékenyebb, "komolyabb" szellemlény, mint J, vagy inkább másmilyen, de most tapasztaljuk is. 3-4 napja szinte le sem lehet tenni, állandóan szopizna, ha valamelyik nincs meg ezek közül, sír.
Természetesen megkérdeztem az én sokatlátó anyukámat. Ő is azt mondta, hogy egy ugrás végén jár (energetikai), intenzívebben kell most belesimulnia, stabilizálódnia, beleszoknia a földi világba, a földi energiákba. Valahol olvastam, hogy a bébiknek az anya a földelés, de csak most esik le, hogy ez mit jelent, és, hogy mennyire így van ez.
Tegnap pl az égi-földi egyensúly volt eltolódva nála, és hogy ez helyreálljon, a sok sírás közben hívtam anyut. L az ölemben feküdt, bal kezem a tarkója alatt, a jobbal pedig simogattam a pociját. Mondta anyu, hogy a jobb kezemet tegyem a lábára, a bal maradjon a tarkónál, így egyenlítsem ki nála ezt az eltolódást. Ahogy odatettem, abbahagyta a sírást, és álomba ájult. Nagyon komoly volt!
Minél többet látok, tapasztalok, "tanulok", annál inkább azt gondolom, mennyire keveset tudok a világ(ok) dolgairól. Annyira összetett, cizellált, bonyolult ez a létezés nevű szövedék energetikailag, mentálisan, mindenhogy!!! (Kezdem érzteni, Szepes Mária néni miért fogalmazott olyan teátrálisan :) )
Sokan a fogantatást, szülést, gyermekkort olyan semminek, olyan csak fizikainak, olyan profánnak tartják és ezért annak is élik meg. Pedig csodák milliói áramlanak, kavarognak, találkoznak, dimenzió kapuk nyílnak, lelkek kukucskálnak át...
Ahogy látok most dolgokat, egyre inkább én is azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet eljutni odáig, mire valaki felnő. (utána se "könnyű" :) )
De a szellemvilágból lejönni, ide beszokni, birtokba venni egy testet...stb, hát nem kezdeném elölről...