2011. augusztus 25., csütörtök

Szeretet . . .

J-t a múlt héten elvitte az egyik nagyi Balatonra nyaralni. Gondoltuk, milyen jó lesz, csak egy bébi lesz itthon, mennyit fogunk pihenni. Nem kell mindig menni valahova, folyton nagyokat játszani megállás nélkül. Nem arról van szó, hogy nem akarunk vele játszani, csak néha olyan jó lenne csak úgy semmit sem csinálni, kicsit pihenni./Igen aktív, játékos gyermek : ) /
Hát, nem így lett. . .
L esténként egyre nyugtalanabb lett, egyre nehezebb lett elaltatni, a hét vége felé már másfél órát ordított szegény, mire elaludt. Még a szopi sem segített. Fókuszáltam én már mindenre. Szívcsakra, koronacsakra, lekötés, aurakiegyenlítés. . .
Éjjel pedig kb.1-től óránként kelt fel, és megint csak vígasztalhatatlan volt, egyedül a szopizás altatta vissza. Szóval igen strapás hetem volt. Két nagy segítségünket is felhívtam, mit látnak, milyen lelki, energetikai ok lehet a háttérben, hogyan kellene kezelnem a helyzetet.
Ők is csak azt mondták, hogy L "földiesedik", rendeződik össze a szellemi és a fizikai energetikája, folynak a komoly ilyenkor szokásos munkák, ezt érzi. Távolodik a szellemvilágtól, és ez bizonytalansággal tölti el.
Szoptatás közben méginkább a szívcsakrára figyeltem, lazítottam, engedtem az energiaáramlást. D (apa) pedig a lábára vagy a popsijára tette a kezét, ő volt a földelés, mint fizikai-férfi energia. Azért, hogy L megtapasztalhassa, hogy itt ebben a fizikai világban is együtt lehet a szeretet, a gondoskodás, az anyagi testben való létezés, hogy ismét biztonságban érezze magát, mint annó az egységben.
Az utolsó napokat így töltöttük, óránként keltünk fel mindketten és egyre kókadtabban, de tettük a dolgunkat. D olyan édes volt, olyan büszke vagyok rá, mert ahogy hallotta a neszeket, szó nélkül ő is kelt, és már nyúlt is, figyelt, földelt. Pedig ő nagy alvó, jó mélyalvó, úh nagy dolog ez tőle. Annyit tudtunk így elérni, hogy "csak" kétóránként kelt fel L.
Ez is nagy tanítás volt már , mert azt gondoltam, hogy L végig nagyokat alszik majd, közben tudok majd nagytakarítást csinálni, meg több olyan elmaradást bepótolni itthon, amit évközben nem. El kellett fogadnom, hogy nem biztos, hogy arra kaptuk ezt a hetet, amire én agyból beterveztem, hanem lehet, hogy arra, hogy L-t jobban tudjuk segíteni ebben az alakulási folyamatban. Ez pedig be kell lássam sokkal de sokkal fontosabb mint a takarítás, rendezgetés, karnisszerelés stb. Nehezen, de elengedtem, és már örültem is, hogy közben nem kell napközben egész nap a nagyobbikkal róni az utcákat, játszókat.
Elérkezett a vasárnap délután, hazajött J, és láss csodát, mintha mi sem történt volna, visszaállt a régi rend. Este 10 perc szopi, L bealszik, és kétszer kel fel reggelig, közben békés szundi.!?!? Mi a szösz ez?
Akkor jöttem rá, amikor másnap megint láttam őket összenézni. Ez a két gyerek úgy néz egymásra, és ránk is, mint a szerelmesek. Olyan fény, olyan túláradó tiszta szeretet dől belőlük. Mindentől mentes, magával ragadó igazi szeretet, A SZERETET. Már eddig is láttam, hogy olyan szerelmesen tudnak nézni, olyan cukik.(Persze nem a legjobb szó a szerelmes, mert a legtöbben azt a ragacsoló birtokló, függőséget értik alatta.) Csak egy megvilágosodott mester tudja így átengedni magán ezt a tiszta energiát, és a gyerekek. Leesett, hogy L-nak J nagyon nagy segítség, biztonság ebben az időszakban, mert én erre nem vagyok képes!!! Hiába tettem eddig nagyon sokat, változtam tisztultam. Érzem a szívcsakrát, érzek áramlást, oldódnak a blokkok, energiákat elendedek, bofogadok, mikor mi jön, de igen messze járok még attól, amit ők tudnak. Arcul csapott a felismerés, hogy spirituális egóból meg agyból még haladni is lehet. Láthatok, érzékelhetek, tapasztalhatok fényt, megtörténnek mindeféle csoda dolgok, de a végső legfontosabb, legmagasabb, legnemesebb cél, állapot az energia legtisztább formája, az igaz szellemi értékek távol maradnak. Ha nincs ott az énnélküliség, az alzatosság, az elfogadás. Mindig kimagyarázom magamnak, ez csak egy kis pletyka, ez csak egy kis harag ez a kis rosszindulat igazán indokolt. Ő az önző, én csak reagálok rá. . .stb
Ezért nem tudjuk azt amit ők, és nem is fogjuk soha, amíg így gondolkodunk.
Muszály változtatnom ezen!!!
L megmutatta, hogy az amit én valaminek tartok, az valójában édes kevés a tiszta minőségekhez képest, és ő elég érzékeny erre.
Eszembe jutott a tű foka, meg a legyetek olyanok mint a gyermekek... Szóval erről beszélt.

2011. június 7., kedd

Talán . . .

Olyan sűrű az élet, hála két kis tanítónknak, és a sok millió egyéb feladatnak, hogy meg sem próbálom bepótolni a kimaradt két hetet...
A legütősebb és legkecsegtetőbb azomban tegnap kezdődött, azt hiszem érdemes lepötyögnöm.
Lement a 6. heti fejlődési ugrás, ahogy szokott, már jó barátom a nagy fotel.Egész napos szoptatás ölben tartás, ölben alvás...
Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy valószínűleg ez mégsem "normális" dolog, hogy a második hónap is így telik el, hogy L csak a kezemben alszik nappal, ha leteszem nem. Aztán már hasfájós tüneteket is mutatott, először csak délutánonként, aztán már délelőtt is. Akkor borultam ki teljesen. Annyit változtunk, annyit melóztunk, melózunk magunkon most is. A második gyerekünk is hasfájós, mintha semmit sem foglalkoznánk magunkkal???
Értem én, hogy emelkedtünk mi is, de az új gyerek is "magasabb", nőtt a követelmény, maradt a differencia. De akkor is...
Amalát hívogattam, nézze már meg mi van, mit kéne még tennem. Azt a régi feszültséget, amit utólag már látok J születésekori időkben, most egyáltalán nem érzem. Mit kéne beengedni, kiengedni, elengedni...stb???
Ami (nagyi) kereste, kereste, nem nagyon talált napokon keresztül semmit.
Mígnem nagy "nehezen" megtört a jég. Kiderült, hogy az anyaszerep, amit én kialakítottam, illetve főleg amilyen energetikával és tudati hozzáállással
megkonstruáltam, azt már le kéne tenni. Mivel nem a tiszta tudatos figyelem és tiszta szeretet energia áramlásának "terméke", alacsonyabb szintű egós energetikát nyomok vele L-ra. Jázminnál még cselekvésben is eléggé ott volt. Én vagyok az ANYA, óvom, védem, babusgatom, kiszolgálom...stb.
Mivel már tudatosabb vagyok, cselekvésben már nem nyomom rá, de energetikában még igen. L meg már ezt sem szereti, kellemetlen neki ez az energia felhő. Ráadásul nagyon érzékeny arra is, ha nincs meg a kapcsolatom a Fénnyel, rögtön nyöszörög. Szóval amiben eddig alig voltam, mostantól mindig minden pillanatban abban "kell" lennem. Ezek a kölkök tényleg nem nyugszanak addig amíg meg nem világosodunk. Ami ugye eredményét tekintve jó, csak hát ugye közben nem mindig Marci Hevesen...
Nincs több panaszkodás, pletykálkodás stb. Egyik délután, amikor ezt nyomtam anyunak, panaszkodtam a hasfájás miatt, L egyre jobban sírt, ahogy esett a vibrációm, a végén már ordított artikulálatlanul. Nagyon durva, hogy már nekem nem is volt mögötte olyan intenzitású energetika, mint régen, és mégis. "Érdekes" volt megfigyelni ezt a folyamatot. Elgondolkodtató, hogy emberek ilyen, és még százszor durvább energiákban élnek évtizedeket, hogy bírja a testük, hogy csak annyi idő után betegszenek bele?!?
A következő napokban próbáltam mindig tartani a kötést fölfelé és lefelé is, de L szituja nem változott. Tegnap este lefekvés előtt arra gondoltam, hogy kérek szépen segítő álmot, mi van vele, mit kéne tennem?!
Azt álmodtam, hogy családosan elmentünk valahova, és nagyon jól éreztük magunkat, amikor eszembe jutott, hogy L-t otthonfelejtettem. Szóltam gyorsan D-nak, hogy szaladjon haza érte. Kiszámoltam, hogy már több óra is eltelt, mire D hazamegy meg vissza, már legalább 5-6 óra telik el egyedül szegénynek, szopizás nélkül. Aztán kifejtettem neki, hogy eleinte sír, aztán elalszik, olyankor lelassul az emésztése, úh nem olyan nagy gáz az 5-6 óra.
Hívtam reggel anyut, mit jelent az álom, kettős érzetem volt. Jól éreztem magam, aztán jött az aggodalom, a lelkiismeretfurdalás, aztán a megnyugvás. Ráhangolódott, és elmondta megint, hogy a felhőtlen boldogságot akkor tudom megélni a gyerekekkel, ha elengedem végre a megszokott anyaszerepet, és a tiszta tudatos figyelem állapotában teszem a dolgom. Elindult már akkor is az energetikai lecuppanás, mert reggel amíg készülődtem, L elaludt kint a nappaliban letéve. Ilyen egyszer volt a 7 hét alatt, akkor is csak 20 percre. Most egy órát aludt békésen. Betettem a kendőbe, mert meditációra kellett mennem. Fel sem ébredt amíg odasétáltam. Rajtam jól alszik, úh az természetes, hogy az egészet átaludta. A végére ébredt fel, akkor szopizott, majd letettem magam elé a padlószőnyegre, ott megint elaludt!!! Így jött a zárómeditáció. Nagyon fényes volt, magas, erőteljes. Egyszercsak azt vettem észre, hogy szinte a testem is dől előre, annyira húz valami előre. Hoppá, gondoltam fölfelé is húzna, előre is, mi van itt. Gyorsan végiggondoltam, előttem a gyerek "fölöttem" a szellemem. L közben elkezdett kicsit fészkelődni,nyöszögni. Azonnal leállítottam a dőlést előre, és gőzerővel fölfelé fókuszáltam, hogy ne L-re cuppanjak rá energetikailag, hanem a szellemi kapcsolatot engedjem dominálni. Abban a pillanatban L elnyugodott, és még komolyabb lett a vibráció és a Fény!
L utána még aludt egy kicsit, szopizott, és kipróáltam, mi van ha csinálok ott neki ágyat, és ott teszem le aludni a meditációs teremben (kb. kétszer volt ott előtte). Legnagyobb meglepetésemre több mint 2,5 órát aludt édesdeden, amit 6 hete nem tett letéve!!!
Úgyhogy bíztató a dolgok alakulása, nem is volt ma hasfájás, boldog és könnyű elengedések voltak.
Újra és újra bebizonyosodik, megtapasztalom, hogy minden az energiákról szól, arról, hogy mi zajlik bennem!

2011. május 23., hétfő

Tükröm, kükröm...

J már negyedik hónapja jár oviba, és eddig még semmilyen kalamajka nem volt vele. Aggódtam, melyik oldalát fogja élni az oviban, lesz-e önző, parancsolgató, szófogadatlan stb. Itthon hamar kiderült, hogy elég erőteljes egyéniség, szeret irányítani, elég határozott, és ezeknek hangot is ad. A nyomógombozásról nem is beszélve. Nagy tanító a kicsike! : )
Meglepődve láttam már a "beszoktatásnál" is, hogy ezt az oldalát csak nekünk tartogatja. Az oviban a csendesebb, visszahúzódni tudó, kedves szófogadó tündérke. (Amilyen erőteljes tud lenni, annyira lágy és szelíd is!!!)Persze az is, csak ha "munka" van, akkor csinálja.
2-3 hete kezdődött az a folyamat, hogy valamilyen attrocitásba keveredik hetente. Hol ellöki valaki, hol a csattokat tépi ki a hajából, hol börtönbe zárják. (Ezúton is csókoltatom a kedves szülőket akik szerint ezekbe a témákba a 2-3-4 éves gyerekeket már be kall avatni.)
Az erőszak és az agresszió témája a mi családunkban eléggé porondon van. Én hangot adok neki, apa meg az igazi elfojtós típus. Úgyhogy szépen tesszük is rá J-ra, akár mennyire is nem akarjuk. "Sajna" az élet és a szelleme úgy döntött, hogy ő már nem viheti tovább ezt a viselkedési-, gondolkodási-, megnyivánulási formát, és szépen töri is le nála. Megtapasztalja a saját bőrén, mennyire rossz, amikor vele viselkednek így.
Jobb lenne, ha nem kellene ezeken átmennie, úgyhogy ez komoly figyelmeztetés nekünk, hogy nem kéne már ezeket hurcolni magunkkal, és adni tovább.
A Megvilágosodás és az Univerzum szeretetteljes energiája, a belső erő lágyan határozott, háttérbe tud húzódni, soha nem önös; soha nem bánt, emel és segít másokat! Inkább ezt szeretném megélni magamban!!!
Kedves szülő társak! Mégiscsak köszönöm az üzenetet: A tudattalan elmés viselkedés börtönbe zárja igazi Énemet, börtönbe zárja a szellemet!

Fejlődési ugrás 2

Hát megint itt ülök a fotelban, ez az én Gobblers Parkom...
Volt egy ilyen érzésem, hogy alig jövünk ki a 3. heti fejlődési ugrásból, nyakunkon lesz a 6. heti...
És, valóban, az 5. hét végén beköszöntött ez az újabb "földiesedési" szakasz.
Mostmár azért nem a sírás a számottevő, hanem a szopizás. Gyakorlatilag szinte egész nap. Jobban le tudom tenni aludni nappal is kicsiket ugyan, de nem kell folyton fogni, mint az elsőnél. Az esték meg ragyogóak. Kétszer kel, fél egykor és fél ötkor, a fél kilences fekvés után.
Ahogy elkezdődött ez a folyamat, elkezdett nagyokat nevetni ránk, gagyarászni, kommuniklálni velünk. Annyira édes!
Már nagyon kíváncsi vagyok, milyen kisgyerek lesz belőle. (Aztán meg felnőtt, de az még arrébb van...)

2011. május 17., kedd

Új időszámítás

Hát, nagyon hirtelen kezdődött ez az új időszámítás. Szinte túl szép... Bár ezen sincs mit csodálkozni, mert amilyen az anya hozzáállása, sokszor úgy reagál a gyerek. Pl. ha én nem kötöm magamhoz, tök jól elvan egyedül, sőt, a "komolyabbak" már nem is hagyják magukat kötni.
Tegnap este, gondoltam, próbáljunk ki valami "vadat", altassuk egyszerre a gyerekeket. Nem sok reményt fűztem a dologhoz, de miért ne.
Legnagyobb meglepetésünkre percek alatt elaludt mind a kettő. Kár, hogy fáradtak vagyunk estére, és nem tudjuk még kihasználni, hogy nincs bébi a nappaliban, égnek a villanyok, lehet tevékenykedni.
Gondoltam, oké, az esti alvás szokott menni L-nak, majd meglátjuk a többit...
Ma reggel letettem 9-kor, kicsit simogattam az arcát, meg énekeltem neki, és 20 perc után szépen nyugisan elaludt. Utána kétszer úgy aludt el, hogy altattam, de valamiért ki kellett jönnöm egy percre, és mire visszajöttem már aludt. : )
Lehet, hogy ő is olyan, hogy nem kell neki eljátszani a "gyermekét altató anya" szeretpét, amikor ÉN altatom. Ehhez is tudunk ám ragaszkodni, pedig már nem kéne!!!
Szoknom kell még ezt az új szabadságot, de szerintem menni fog!
Ja és utána jó két órákat alszik, nem riadozik fel!
Nagyon jó érzés, amikor jókor, jó módon jövök rá, hogy mit kéne csinálni, és az tényleg jó a bébikének, és tényleg jó irányba is halad tőle a lelki fejlődése.
Újra és újra emlékeztetnem kell rá magam, hogy meg tudom oldani én is, rá tudok jönni, mit tegyek, még jobban bízni az anyai megérzéseimben, lehet őket hívni. A napokban egy szép kis méretű koszmó folt lett L harmadik szeménél, na vajon miért?!? Remélem sikerült most ezt ledobnom magunkról.

2011. május 16., hétfő

Meditálni jó!!!

Még mindig megdöbbenek, pedig már rég nem kéne! Ma L nem sírt igazán, inkább csak folyton kézben akart lenni. Ilyenkor aludt csak. Ha letettem, mindig felébredt.
6-kor amikor megjött apa, leküldtem őket J-vel vásárolni. Pont egy órát voltak lenn, remek alkalom ez a meditálásra. L szopizott, és az ölemben aludt amíg én meditáltam végre egy tök jót. Nagyon édes volt, rögtön teli szájjal nagyokat nevetett álmában. Amikor vége lett a meditációnak, le tudtam úgy tenni, hogy nem ébredt fel. Már két és fél órája nyugodtan alszik a nappaliban. Hát rég volt ilyen... Tudtam egy jót fürdeni J-nal, nagyon szereti, ha beülök mellé. Tegnap már eléggé anyahiánya volt, már nagyon kellett egy ilyen közös nap.
Szóval nem kellene már ezen elámulnom, hogy a meditációnak ennyire rögtön érezhető, mindenkire kiható igen áldásos hatása van. Engem megint nagyon rendbetett, a "kicsikről" nem is beszélve. Remélem L jobban érzi így, hogy nincs egyedül a spirituális úton. Igyekszem megint egyre fényesebb lenni...
Nem gondoltam, hogy pár nap kihagyás is ennyire nyomot hagy rajtunk. Az első két hét, amikor minden délelőttöm úgy indult, hogy kendőben felkötve meditáltam L-val, tökéletes, nyugodt, hibátlan volt. Hogy tudok így kiesni ebből mindig, és elhanyagolni valamilyen ürügy miatt a meditációt???

Minden kezdet nehéz, hát még a folytatás...

Pár napja nem nagyon jutok ide, az úgynevezett FF miatt. FF = fotel fogság. A fejlődési ugrással kezdődött. L egész nap szopizott, a kezemben, vagy az ölemben aludt. Aztán pár nap után, amikor lecsengenie kellett volna a dolognak, még érzékenyebb lett. Ma reggel pedig 6-tól folyamatosan felébredt, ha levettem a ciciről, vagy letettem. 11-kor már kezdtem gondolkodni, hogy talán ennek nem így kellene lennie. Folyton cicit akart, de nem aludt el rajta.
Nagyon nehéz egy szülőnek, ha a gyermekének mindig a legjobbat akarja, hogy okosan szeressen, és azt tegye, ami a gyereknek valóban jó. Magasabb szintről nézve, és hosszútávon, valóban jó. Én nem szeretnék majomszeretetet, érzelmi függést, sem agyonnyomni őt az energetikámmal, vagy "leszívni"...stb.
Nincs könnyű helyzetben az ember lánya, hogy mindig biztosan tudja, mi a jó a kisbabájának. Pláne, ha elkezd utána olvasgatni, tanácsokat kérni...
...hadd sírjon, attól erősödik a tüdeje...
...ezzel csak elkényezteted...
...tanuljon rendet már most...
...tanulja meg, az életben nam kap meg mindent rögtön...
Amikor már olyanokat is olvastam, hogy "teljesen kétségbe vagyok esve, mit tegyek", akkor eldöntöttem, hogy először is nem olvasok utána, másodszor pedig nem vagyok hajlandó szürke hétköznapi ember módjára megélni ezt sem.
Összezavarodott bennem az, hogy L milyen magas szintű, mennyire érzékeny, ezzel együtt viszont földi módon kell földi dolgokat megoldani, na meg az, hogy mindent meg akartam adni neki ahhoz, hogy boldog, spirituálisan is teljes évei legyenek velem. Nagyon pontosan észre kell tudni venni ehhez, hogy mikor ülök még a lovon, és mikor csúszom át a másik oldalára. Az a bizonyos arany középút...
Gondolom az lehet, hogy ahogy az ugrás folyamán megint távolodott egy kicsit a szellemvilágtól, jobban kezdett belém kapaszkodni. Nekem kell megtanítani, jobban mondva éreztetni vele, rávezetni, hogy ez a világ igen is, hogy biztonságos, törődnek veled, megadják amit szeretnél, szeretettel vesznek körbe, jó itt lenni stb.
Az első két hétben nagyon jól ment az, hogy szopizott, letettem, aludt. Csak aztán ugye jött az a bizonyos távolodás (az őshazától)...
Valahogy úgy kéne megint.
Beleestem abba a csapdába, hogy az igény szerinti szoptatás, amit én igen pártolok!!! nem egyenlő a folyamatos egész napos szoptatással! Észre kell venni, ha az ember átcsúszik ama bizonyos ló másik felére.
Amikor először letettem szopi után, hogy aludjon, egy órán át zokogott, hiába arcsimi, éneklés, nyitott szívcsakra, áramló szeretet...
De nem adtam fel. Erőt adott, hogy végre megtaláltam azt az érzést, hogy okosan akarok neki jót, tudom már ehhez mit kell tennem, magabiztosan átvezetem ezen a szakaszon. Arra gondoltam, hogy ugyan most sírdogál, de a végén egy önálló, erős, független lény lesz. A leválás egy természetes folyamat, attól mi még szeretjük egymást nagyon, és mindig itt vagyunk "egymásnak".
Azóta egyre jobban megy az elalvás, fél órákat már aludt is egyedül.
Szerintem nagyon fontos ilyenkor, hogy a szeretet és a türelem legyen az alap. Együtt mindent meg tudunk oldani! Továbbra is az az elsődleges célom, hogy boldog legyen, könnyebben illeszkedjen be a földi létbe, s hogy megőrizzem tisztán!