J már negyedik hónapja jár oviba, és eddig még semmilyen kalamajka nem volt vele. Aggódtam, melyik oldalát fogja élni az oviban, lesz-e önző, parancsolgató, szófogadatlan stb. Itthon hamar kiderült, hogy elég erőteljes egyéniség, szeret irányítani, elég határozott, és ezeknek hangot is ad. A nyomógombozásról nem is beszélve. Nagy tanító a kicsike! : )
Meglepődve láttam már a "beszoktatásnál" is, hogy ezt az oldalát csak nekünk tartogatja. Az oviban a csendesebb, visszahúzódni tudó, kedves szófogadó tündérke. (Amilyen erőteljes tud lenni, annyira lágy és szelíd is!!!)Persze az is, csak ha "munka" van, akkor csinálja.
2-3 hete kezdődött az a folyamat, hogy valamilyen attrocitásba keveredik hetente. Hol ellöki valaki, hol a csattokat tépi ki a hajából, hol börtönbe zárják. (Ezúton is csókoltatom a kedves szülőket akik szerint ezekbe a témákba a 2-3-4 éves gyerekeket már be kall avatni.)
Az erőszak és az agresszió témája a mi családunkban eléggé porondon van. Én hangot adok neki, apa meg az igazi elfojtós típus. Úgyhogy szépen tesszük is rá J-ra, akár mennyire is nem akarjuk. "Sajna" az élet és a szelleme úgy döntött, hogy ő már nem viheti tovább ezt a viselkedési-, gondolkodási-, megnyivánulási formát, és szépen töri is le nála. Megtapasztalja a saját bőrén, mennyire rossz, amikor vele viselkednek így.
Jobb lenne, ha nem kellene ezeken átmennie, úgyhogy ez komoly figyelmeztetés nekünk, hogy nem kéne már ezeket hurcolni magunkkal, és adni tovább.
A Megvilágosodás és az Univerzum szeretetteljes energiája, a belső erő lágyan határozott, háttérbe tud húzódni, soha nem önös; soha nem bánt, emel és segít másokat! Inkább ezt szeretném megélni magamban!!!
Kedves szülő társak! Mégiscsak köszönöm az üzenetet: A tudattalan elmés viselkedés börtönbe zárja igazi Énemet, börtönbe zárja a szellemet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése