Talán . . .

Olyan sűrű az élet, hála két kis tanítónknak, és a sok millió egyéb feladatnak, hogy meg sem próbálom bepótolni a kimaradt két hetet...
A legütősebb és legkecsegtetőbb azomban tegnap kezdődött, azt hiszem érdemes lepötyögnöm.
Lement a 6. heti fejlődési ugrás, ahogy szokott, már jó barátom a nagy fotel.Egész napos szoptatás ölben tartás, ölben alvás...
Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy valószínűleg ez mégsem "normális" dolog, hogy a második hónap is így telik el, hogy L csak a kezemben alszik nappal, ha leteszem nem. Aztán már hasfájós tüneteket is mutatott, először csak délutánonként, aztán már délelőtt is. Akkor borultam ki teljesen. Annyit változtunk, annyit melóztunk, melózunk magunkon most is. A második gyerekünk is hasfájós, mintha semmit sem foglalkoznánk magunkkal???
Értem én, hogy emelkedtünk mi is, de az új gyerek is "magasabb", nőtt a követelmény, maradt a differencia. De akkor is...
Amalát hívogattam, nézze már meg mi van, mit kéne még tennem. Azt a régi feszültséget, amit utólag már látok J születésekori időkben, most egyáltalán nem érzem. Mit kéne beengedni, kiengedni, elengedni...stb???
Ami (nagyi) kereste, kereste, nem nagyon talált napokon keresztül semmit.
Mígnem nagy "nehezen" megtört a jég. Kiderült, hogy az anyaszerep, amit én kialakítottam, illetve főleg amilyen energetikával és tudati hozzáállással
megkonstruáltam, azt már le kéne tenni. Mivel nem a tiszta tudatos figyelem és tiszta szeretet energia áramlásának "terméke", alacsonyabb szintű egós energetikát nyomok vele L-ra. Jázminnál még cselekvésben is eléggé ott volt. Én vagyok az ANYA, óvom, védem, babusgatom, kiszolgálom...stb.
Mivel már tudatosabb vagyok, cselekvésben már nem nyomom rá, de energetikában még igen. L meg már ezt sem szereti, kellemetlen neki ez az energia felhő. Ráadásul nagyon érzékeny arra is, ha nincs meg a kapcsolatom a Fénnyel, rögtön nyöszörög. Szóval amiben eddig alig voltam, mostantól mindig minden pillanatban abban "kell" lennem. Ezek a kölkök tényleg nem nyugszanak addig amíg meg nem világosodunk. Ami ugye eredményét tekintve jó, csak hát ugye közben nem mindig Marci Hevesen...
Nincs több panaszkodás, pletykálkodás stb. Egyik délután, amikor ezt nyomtam anyunak, panaszkodtam a hasfájás miatt, L egyre jobban sírt, ahogy esett a vibrációm, a végén már ordított artikulálatlanul. Nagyon durva, hogy már nekem nem is volt mögötte olyan intenzitású energetika, mint régen, és mégis. "Érdekes" volt megfigyelni ezt a folyamatot. Elgondolkodtató, hogy emberek ilyen, és még százszor durvább energiákban élnek évtizedeket, hogy bírja a testük, hogy csak annyi idő után betegszenek bele?!?
A következő napokban próbáltam mindig tartani a kötést fölfelé és lefelé is, de L szituja nem változott. Tegnap este lefekvés előtt arra gondoltam, hogy kérek szépen segítő álmot, mi van vele, mit kéne tennem?!
Azt álmodtam, hogy családosan elmentünk valahova, és nagyon jól éreztük magunkat, amikor eszembe jutott, hogy L-t otthonfelejtettem. Szóltam gyorsan D-nak, hogy szaladjon haza érte. Kiszámoltam, hogy már több óra is eltelt, mire D hazamegy meg vissza, már legalább 5-6 óra telik el egyedül szegénynek, szopizás nélkül. Aztán kifejtettem neki, hogy eleinte sír, aztán elalszik, olyankor lelassul az emésztése, úh nem olyan nagy gáz az 5-6 óra.
Hívtam reggel anyut, mit jelent az álom, kettős érzetem volt. Jól éreztem magam, aztán jött az aggodalom, a lelkiismeretfurdalás, aztán a megnyugvás. Ráhangolódott, és elmondta megint, hogy a felhőtlen boldogságot akkor tudom megélni a gyerekekkel, ha elengedem végre a megszokott anyaszerepet, és a tiszta tudatos figyelem állapotában teszem a dolgom. Elindult már akkor is az energetikai lecuppanás, mert reggel amíg készülődtem, L elaludt kint a nappaliban letéve. Ilyen egyszer volt a 7 hét alatt, akkor is csak 20 percre. Most egy órát aludt békésen. Betettem a kendőbe, mert meditációra kellett mennem. Fel sem ébredt amíg odasétáltam. Rajtam jól alszik, úh az természetes, hogy az egészet átaludta. A végére ébredt fel, akkor szopizott, majd letettem magam elé a padlószőnyegre, ott megint elaludt!!! Így jött a zárómeditáció. Nagyon fényes volt, magas, erőteljes. Egyszercsak azt vettem észre, hogy szinte a testem is dől előre, annyira húz valami előre. Hoppá, gondoltam fölfelé is húzna, előre is, mi van itt. Gyorsan végiggondoltam, előttem a gyerek "fölöttem" a szellemem. L közben elkezdett kicsit fészkelődni,nyöszögni. Azonnal leállítottam a dőlést előre, és gőzerővel fölfelé fókuszáltam, hogy ne L-re cuppanjak rá energetikailag, hanem a szellemi kapcsolatot engedjem dominálni. Abban a pillanatban L elnyugodott, és még komolyabb lett a vibráció és a Fény!
L utána még aludt egy kicsit, szopizott, és kipróáltam, mi van ha csinálok ott neki ágyat, és ott teszem le aludni a meditációs teremben (kb. kétszer volt ott előtte). Legnagyobb meglepetésemre több mint 2,5 órát aludt édesdeden, amit 6 hete nem tett letéve!!!
Úgyhogy bíztató a dolgok alakulása, nem is volt ma hasfájás, boldog és könnyű elengedések voltak.
Újra és újra bebizonyosodik, megtapasztalom, hogy minden az energiákról szól, arról, hogy mi zajlik bennem!