Meditálni jó!!!

Még mindig megdöbbenek, pedig már rég nem kéne! Ma L nem sírt igazán, inkább csak folyton kézben akart lenni. Ilyenkor aludt csak. Ha letettem, mindig felébredt.
6-kor amikor megjött apa, leküldtem őket J-vel vásárolni. Pont egy órát voltak lenn, remek alkalom ez a meditálásra. L szopizott, és az ölemben aludt amíg én meditáltam végre egy tök jót. Nagyon édes volt, rögtön teli szájjal nagyokat nevetett álmában. Amikor vége lett a meditációnak, le tudtam úgy tenni, hogy nem ébredt fel. Már két és fél órája nyugodtan alszik a nappaliban. Hát rég volt ilyen... Tudtam egy jót fürdeni J-nal, nagyon szereti, ha beülök mellé. Tegnap már eléggé anyahiánya volt, már nagyon kellett egy ilyen közös nap.
Szóval nem kellene már ezen elámulnom, hogy a meditációnak ennyire rögtön érezhető, mindenkire kiható igen áldásos hatása van. Engem megint nagyon rendbetett, a "kicsikről" nem is beszélve. Remélem L jobban érzi így, hogy nincs egyedül a spirituális úton. Igyekszem megint egyre fényesebb lenni...
Nem gondoltam, hogy pár nap kihagyás is ennyire nyomot hagy rajtunk. Az első két hét, amikor minden délelőttöm úgy indult, hogy kendőben felkötve meditáltam L-val, tökéletes, nyugodt, hibátlan volt. Hogy tudok így kiesni ebből mindig, és elhanyagolni valamilyen ürügy miatt a meditációt???

Meditáció

Meditálni hihetetlenül jó! Legális extázis!
Évekkel ezelőtt tudtam, hogy jó, de nem jött át igazán a hatása. Aztán teltek az évek, tanítónk növelte az időtartamot, negyed óra, aztán fél...egy egész (kétszer egy nap)... Kezdtem megérezni, hogy miért is jó ez nekem. Eleinte csak nyugodtabb lettem, majd ez egyre inkább kihatott az egész napomra. Szépen lassan elkezdtem érezni, hogy változom is. Kevésbé vagyok türelmetlen, haragos, félelmekkel teli stb. Aztán még ezt is lehetett fokozni! Egyszer csak meditációban elkezdtem boldogságot, tiszta igazi szeretetet érezni, csak úgy. Egységet másokkal, félelemnélküliséget. Azt, hogy a létezés tökéletes, az élet egy csoda, minden jó úgy ahogy van.
Fel sem tudom sorolni a rengeteg pozitív élményt, amit akkor él át az ember, mikor magasabb dimenziókba kukucskálhat, a Fény világaiba.
Az elején még sokszor sajnáltam rá azt a kevéske időt is, amit akkor kellett, ma már várom, hogy leülhessek. Ez az igazi létezés számomra, az igazi valóság, az ember igazi természete, aminek megvalósításáért élni érdemes!