Szeretet . . .

J-t a múlt héten elvitte az egyik nagyi Balatonra nyaralni. Gondoltuk, milyen jó lesz, csak egy bébi lesz itthon, mennyit fogunk pihenni. Nem kell mindig menni valahova, folyton nagyokat játszani megállás nélkül. Nem arról van szó, hogy nem akarunk vele játszani, csak néha olyan jó lenne csak úgy semmit sem csinálni, kicsit pihenni./Igen aktív, játékos gyermek : ) /
Hát, nem így lett. . .
L esténként egyre nyugtalanabb lett, egyre nehezebb lett elaltatni, a hét vége felé már másfél órát ordított szegény, mire elaludt. Még a szopi sem segített. Fókuszáltam én már mindenre. Szívcsakra, koronacsakra, lekötés, aurakiegyenlítés. . .
Éjjel pedig kb.1-től óránként kelt fel, és megint csak vígasztalhatatlan volt, egyedül a szopizás altatta vissza. Szóval igen strapás hetem volt. Két nagy segítségünket is felhívtam, mit látnak, milyen lelki, energetikai ok lehet a háttérben, hogyan kellene kezelnem a helyzetet.
Ők is csak azt mondták, hogy L "földiesedik", rendeződik össze a szellemi és a fizikai energetikája, folynak a komoly ilyenkor szokásos munkák, ezt érzi. Távolodik a szellemvilágtól, és ez bizonytalansággal tölti el.
Szoptatás közben méginkább a szívcsakrára figyeltem, lazítottam, engedtem az energiaáramlást. D (apa) pedig a lábára vagy a popsijára tette a kezét, ő volt a földelés, mint fizikai-férfi energia. Azért, hogy L megtapasztalhassa, hogy itt ebben a fizikai világban is együtt lehet a szeretet, a gondoskodás, az anyagi testben való létezés, hogy ismét biztonságban érezze magát, mint annó az egységben.
Az utolsó napokat így töltöttük, óránként keltünk fel mindketten és egyre kókadtabban, de tettük a dolgunkat. D olyan édes volt, olyan büszke vagyok rá, mert ahogy hallotta a neszeket, szó nélkül ő is kelt, és már nyúlt is, figyelt, földelt. Pedig ő nagy alvó, jó mélyalvó, úh nagy dolog ez tőle. Annyit tudtunk így elérni, hogy "csak" kétóránként kelt fel L.
Ez is nagy tanítás volt már , mert azt gondoltam, hogy L végig nagyokat alszik majd, közben tudok majd nagytakarítást csinálni, meg több olyan elmaradást bepótolni itthon, amit évközben nem. El kellett fogadnom, hogy nem biztos, hogy arra kaptuk ezt a hetet, amire én agyból beterveztem, hanem lehet, hogy arra, hogy L-t jobban tudjuk segíteni ebben az alakulási folyamatban. Ez pedig be kell lássam sokkal de sokkal fontosabb mint a takarítás, rendezgetés, karnisszerelés stb. Nehezen, de elengedtem, és már örültem is, hogy közben nem kell napközben egész nap a nagyobbikkal róni az utcákat, játszókat.
Elérkezett a vasárnap délután, hazajött J, és láss csodát, mintha mi sem történt volna, visszaállt a régi rend. Este 10 perc szopi, L bealszik, és kétszer kel fel reggelig, közben békés szundi.!?!? Mi a szösz ez?
Akkor jöttem rá, amikor másnap megint láttam őket összenézni. Ez a két gyerek úgy néz egymásra, és ránk is, mint a szerelmesek. Olyan fény, olyan túláradó tiszta szeretet dől belőlük. Mindentől mentes, magával ragadó igazi szeretet, A SZERETET. Már eddig is láttam, hogy olyan szerelmesen tudnak nézni, olyan cukik.(Persze nem a legjobb szó a szerelmes, mert a legtöbben azt a ragacsoló birtokló, függőséget értik alatta.) Csak egy megvilágosodott mester tudja így átengedni magán ezt a tiszta energiát, és a gyerekek. Leesett, hogy L-nak J nagyon nagy segítség, biztonság ebben az időszakban, mert én erre nem vagyok képes!!! Hiába tettem eddig nagyon sokat, változtam tisztultam. Érzem a szívcsakrát, érzek áramlást, oldódnak a blokkok, energiákat elendedek, bofogadok, mikor mi jön, de igen messze járok még attól, amit ők tudnak. Arcul csapott a felismerés, hogy spirituális egóból meg agyból még haladni is lehet. Láthatok, érzékelhetek, tapasztalhatok fényt, megtörténnek mindeféle csoda dolgok, de a végső legfontosabb, legmagasabb, legnemesebb cél, állapot az energia legtisztább formája, az igaz szellemi értékek távol maradnak. Ha nincs ott az énnélküliség, az alzatosság, az elfogadás. Mindig kimagyarázom magamnak, ez csak egy kis pletyka, ez csak egy kis harag ez a kis rosszindulat igazán indokolt. Ő az önző, én csak reagálok rá. . .stb
Ezért nem tudjuk azt amit ők, és nem is fogjuk soha, amíg így gondolkodunk.
Muszály változtatnom ezen!!!
L megmutatta, hogy az amit én valaminek tartok, az valójában édes kevés a tiszta minőségekhez képest, és ő elég érzékeny erre.
Eszembe jutott a tű foka, meg a legyetek olyanok mint a gyermekek... Szóval erről beszélt.