Új időszámítás

Hát, nagyon hirtelen kezdődött ez az új időszámítás. Szinte túl szép... Bár ezen sincs mit csodálkozni, mert amilyen az anya hozzáállása, sokszor úgy reagál a gyerek. Pl. ha én nem kötöm magamhoz, tök jól elvan egyedül, sőt, a "komolyabbak" már nem is hagyják magukat kötni.
Tegnap este, gondoltam, próbáljunk ki valami "vadat", altassuk egyszerre a gyerekeket. Nem sok reményt fűztem a dologhoz, de miért ne.
Legnagyobb meglepetésünkre percek alatt elaludt mind a kettő. Kár, hogy fáradtak vagyunk estére, és nem tudjuk még kihasználni, hogy nincs bébi a nappaliban, égnek a villanyok, lehet tevékenykedni.
Gondoltam, oké, az esti alvás szokott menni L-nak, majd meglátjuk a többit...
Ma reggel letettem 9-kor, kicsit simogattam az arcát, meg énekeltem neki, és 20 perc után szépen nyugisan elaludt. Utána kétszer úgy aludt el, hogy altattam, de valamiért ki kellett jönnöm egy percre, és mire visszajöttem már aludt. : )
Lehet, hogy ő is olyan, hogy nem kell neki eljátszani a "gyermekét altató anya" szeretpét, amikor ÉN altatom. Ehhez is tudunk ám ragaszkodni, pedig már nem kéne!!!
Szoknom kell még ezt az új szabadságot, de szerintem menni fog!
Ja és utána jó két órákat alszik, nem riadozik fel!
Nagyon jó érzés, amikor jókor, jó módon jövök rá, hogy mit kéne csinálni, és az tényleg jó a bébikének, és tényleg jó irányba is halad tőle a lelki fejlődése.
Újra és újra emlékeztetnem kell rá magam, hogy meg tudom oldani én is, rá tudok jönni, mit tegyek, még jobban bízni az anyai megérzéseimben, lehet őket hívni. A napokban egy szép kis méretű koszmó folt lett L harmadik szeménél, na vajon miért?!? Remélem sikerült most ezt ledobnom magunkról.