Amíg L a pocakban volt, azt gondoltam, hogy az elmúlt 4 év alatt annyit változtunk, fejlődtünk, lazultunk, tisztultunk...stb, hogy ez a második gyerkőc már biztos semmilyen tüneteket nem mutat majd, születése után eseménytelenül telnek majd az évek.
Hát természetesen nem így lett. Már eddig is gyorsvonat volt az életünk, de 3 hete IC!
J olyan mint egy nagyon érzékeny egó-barométer, ráadásul folyamatosan jelez. Nem könnyű így létezni vele ebben a világban. Még néhány családtag sem érti őt meg. De ő legalább csak másokra jelez, az én gyagyaságaimat már megszokta. Valamint én már megléptemazokat a dolgokat amiket ő hozott nekem (egyelőre). L ezzel szemben apa és anya egós dolgaira nagyon érzékeny, úh folyamatosan van valami. Ezek szerint magasabb szintre lépett a mi kis életünk, magasabb vibráció, még többet követel...
Pár napja a jobb szeme begyulladt, elég csipás. Anyut kérdeztem, a diagnózis: egyes emberke a családban nem igazán lát magáról tiszta képet. Sokkal okésabbnak és spirituálisabbnak látja magát, mint ami a valódi szitu. L meg jelez. Már megint ő szív emiatt... Ja, ez nem igaz, mert ugyan ezért J-nek is hónapok óta kijön a szemén az árpa.
Természetesen egyes meg a kettes tükre, úh kussolok...
A mai síráska megfejtése, hogy mélázgassak el azon a gondolaton, miközben a kezeimet a térdeimre helyezem, hogy az alázatosság legmagasabb szintje a teljes elfogadás. Hát igen, ettől még elég messze vagyok!
Amikor ezzel kicsit ismerkedtem, L lenyugodott, és végre alszik már másfél órája. Szegény előtte 5 percenként felébredt... Úgyhogy erre még érdemes lenne rágyúrni ma!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése